Környezettudatos gondolkodás a Bátonyterenyei Városi Óvodában –
kicsiben kezdjük, nagy hatással
kicsiben kezdjük, nagy hatással
Az óvodáskor az a különleges életszakasz, amikor a gyerekek természetes kíváncsisága,
nyitottsága és utánzási vágya a legerősebb. Amit ilyenkor látnak, tapasztalnak és
megélnek, az hosszú távon formálja szemléletüket. Ezért kiemelten fontos számunkra,
hogy a környezettudatos gondolkodás már ebben az életkorban a mindennapok
természetes része legyen.
Mit jelent a környezettudatosság az óvodában?
Nem tantárgy, nem „plusz feladat”, hanem életmód, amit együtt gyakorlunk: vigyázunk a
vízre, odafigyelünk a villany lekapcsolására, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, óvjuk a
növényeket és állatokat, valamint megbecsüljük a természet kincseit. A gyerekek játék
közben, élményeken keresztül tanulják meg, hogy a Földért felelősek vagyunk.
Tapasztalaton alapuló tanulás
A környezeti nevelés nem elmélet, hanem élmény: közös kertészkedés, ültetés, termések
gyűjtése séták során, az időjárás megfigyelése, madáretetés télen és felfedező séták a
természetben. A gyerekek így megtapasztalják, hogy a természet él, változik, és mi is a
részei vagyunk.
A mindenapjaink része a tudatos gondolkodás, ezért tetil szalvétát használunk az
étkezésekhez, és elemgyűjtő kihelyezéséről is gondoskodtunk.
A példa ereje
Ebben az életkorban a felnőtt minta a legerősebb nevelő eszköz. Az óvodai dolgozók
tudatosan figyelnek arra, hogy javítsanak, ne dobjanak ki azonnal dolgokat,
újrahasznosítható anyagokat használjanak, és beszélgessenek a gyerekekkel a természet
védelméről. A gyerekek gyorsan átveszik ezt a szemléletet, és egymást is figyelmeztetik a
helyes viselkedésre.
Érzelmi kapcsolat a természettel
A cél nem csupán a szabályok megtanítása, hanem hogy a gyerekek megszeressék a
természetet. Aki kötődik hozzá, az felnőttként is védeni fogja. Amikor egy kisgyermek
örül egy kibújó virágnak, figyeli a rovarokat, vagy gondozza az általa ültetett növényt,
már formálódik benne a felelős gondolkodás.
nyitottsága és utánzási vágya a legerősebb. Amit ilyenkor látnak, tapasztalnak és
megélnek, az hosszú távon formálja szemléletüket. Ezért kiemelten fontos számunkra,
hogy a környezettudatos gondolkodás már ebben az életkorban a mindennapok
természetes része legyen.
Mit jelent a környezettudatosság az óvodában?
Nem tantárgy, nem „plusz feladat”, hanem életmód, amit együtt gyakorlunk: vigyázunk a
vízre, odafigyelünk a villany lekapcsolására, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, óvjuk a
növényeket és állatokat, valamint megbecsüljük a természet kincseit. A gyerekek játék
közben, élményeken keresztül tanulják meg, hogy a Földért felelősek vagyunk.
Tapasztalaton alapuló tanulás
A környezeti nevelés nem elmélet, hanem élmény: közös kertészkedés, ültetés, termések
gyűjtése séták során, az időjárás megfigyelése, madáretetés télen és felfedező séták a
természetben. A gyerekek így megtapasztalják, hogy a természet él, változik, és mi is a
részei vagyunk.
A mindenapjaink része a tudatos gondolkodás, ezért tetil szalvétát használunk az
étkezésekhez, és elemgyűjtő kihelyezéséről is gondoskodtunk.
A példa ereje
Ebben az életkorban a felnőtt minta a legerősebb nevelő eszköz. Az óvodai dolgozók
tudatosan figyelnek arra, hogy javítsanak, ne dobjanak ki azonnal dolgokat,
újrahasznosítható anyagokat használjanak, és beszélgessenek a gyerekekkel a természet
védelméről. A gyerekek gyorsan átveszik ezt a szemléletet, és egymást is figyelmeztetik a
helyes viselkedésre.
Érzelmi kapcsolat a természettel
A cél nem csupán a szabályok megtanítása, hanem hogy a gyerekek megszeressék a
természetet. Aki kötődik hozzá, az felnőttként is védeni fogja. Amikor egy kisgyermek
örül egy kibújó virágnak, figyeli a rovarokat, vagy gondozza az általa ültetett növényt,
már formálódik benne a felelős gondolkodás.